Habár lélegzetelállítóak a modern technikával készült tojások, van néhány olyan dekorációs eljárás, amely egészen különlegesnek számít. Ráadásul ezek nem új keletű módszerek, régóta használják őket, csak sajnos a húsvéti hagyományok eltűnésével kezdenek feledésbe merülni.

Azért, hogy mégse vesszenek el a homályban, ismerkedj meg az aprólékosan kivitelezett patkolt, csipkézett és viaszolt tojásokkal, sőt, ha érdekességre vágysz, akkor látogass el valamelyik tojásmúzeumba is. Hidd el, nem bánod meg!

A legenda szerint a tojáspatkolást - amely tipikusanmagyar hagyomány - a kovácsok találták ki, méghozzá azért, hogy kézügyességüket bizonyítsák ezzel. A patkolást szó szerint kell értelmezni, hiszen a művelet abból áll, hogy a kifújt tojásra fémdíszeket szegecselnek fel. Általában ezek az apró díszek patkóalakúak, innen kapta a módszer a nevét.

Ez egy rendkívül nehéz, komoly odafigyelést igénylő feladat, hiszen gondolj bele, mennyire vékony és törékeny a tojás héja. Nem lehet teljes erőbedobással bánni vele. Precizitásra és koncentrációra van szükség, hogy a díszek a megfelelő helyre kerüljenek anélkül, hogy a tojás eltörne. Azzal, hogy a székesfehérvári Koszpek József 1119 patkót szegecselt fel egy strucctojásra, anélkül, hogy eltörte volna, megdöntötte a világrekordot.

Manapság már csak kevesen űzik ezt a tradicionális népi foglalkozást, ám ha kíváncsi vagy a művekre, akkor kézműves vásárokban vagy a somogyvámosi tojáspatkoló műhelyben megtekintheted őket.

Csodaszép húsvéti tojások

Ne tévesszen meg a kézműves dekoráció neve, a csipkézett tojásnak - a kinézetén kívül - semmi köze a vert, kikeményített textilhez.

Hívhatnák úgy is, hogy a legtöbb türelmet igénylő tojásdíszítési technika, ugyanis még jobban oda kell figyelni az elkészítésre, mint patkolt társánál. Pontosan ezért általában libatojásból készül, hiszen ez nagyobb, mint a tyúktojás, keményebb a héja is, ezáltal könnyebb vele dolgozni.

A dekoráció elkészítése úgy zajlik, hogy egy kisebb fúró szerszámmal - fogorvosi fúróval, vagy kifejezetten erre a célra kifejlesztett fúró fejekkel - csipkemintázatot vájnak a tojásba.

Ez lehet egy egyszerű motívum is, de a legszebb tojások mindig valamilyen különleges mintával - például folyondár virágdekorációval - készülnek.

Szintén egy nem mindennapi technika, amelyet már régóta használnak évről évre az elszánt tojásdekorálók. Bár elkészítése lényegesen könnyebb - te magad is próbálkozhatsz vele -, mint a patkolt vagy csipkézett tojásé, még a legutolsó pillanatban is könnyen el lehet rontani, tehát óriási koncentrációt igényel.

Elkészítése úgy zajlik, hogy egy írókába - ez általában egy faág, amelynek a végére fémtölcsért erősítenek - méhviaszból készült gyertyadarabokat tesznek, és gyertyaláng felett megolvasztják a viaszt. Ezzel rajzolnak mintákat a kifújt tojásra. Miután rászáradt a viasz, színező lébe teszik, ami megfogja a tojás többi részét.

Régen lila hagymával, csipkebogyóval és különböző zöldségek, gyümölcsök levével dolgoztak, manapság már számtalan készen kapható, vízben feloldható port lehet kapni erre a célra.

Amikor a tojás eléri a kellő árnyalatot, kiveszik, és ismét a gyertya lángja felett leolvasztják róla a viaszt. A melegtől könnyen megrepedhet a tojáshéj, ezért a megfelelő távolság eltalálása nagyon fontos. A megolvadt viaszt letörlik egy rongy segítségével, majd egy másik darab textilt disznózsírral bekennek, és áttörlik vele a tojást, hogy szépen csillogjon.

Képek: magyarbelleepoque.com

Forrás:femina.hu