A fesztiválozás: tanulás – bármilyen furcsán is hangzik. Azok a gyerekek, akiket jó szándékú féltésből üvegbura alatt neveltek a szülők, és ezért semmilyen „kockázatos” dologban nem vehettek részt – például nem mehettek pizsamapartiba a barátnőkhöz, nem voltak ott alvós szülinapi buliban, eltiltották őket a késő éjszakába nyúló szombat esti mulatságokról és természetesen egyetemista korukig szó sem lehetett többnapos fesztiválozásról sem –, nagy hátránnyal indulnak az életben. Ezeken az alkalmakon ugyanis számos tapasztalatot szereznek a felnövő tinédzserek arról, hogy hogyan kell közösségben „működni”, és éppen ez az az időszaka a fejlődésüknek, amikor ezeket a tapasztalatokat be kell gyűjteniük. Első kézből kapnak leckét emberismeretből és nem utolsósorban saját magukról is. Ezek mind olyan készségek és ismeretek, amik nélkül a felnőtt életben jóval nehezebb boldogulni, beilleszkedni, nélkülük nehezebben tudják majd helyesen megítélni az emberek közösségeivel kapcsolatos kockázatos vagy éppen biztonságos szituációkat. Úgyhogy a fesztiválozást nyugodtan tekintheted egy nyári fakultációnak, amiben ha nem vehet részt, felnőtt korában meg fog bukni az emberismeret, együttműködés és beilleszkedés nevezetű tantárgyakból.

Azzal, hogy engeded a gyerekedet, hogy próbálgassa a szárnyait és önállóan is tapasztalatokat gyűjthessen, egyértelműen az ő javát szolgálod. Azonban azt se felejtsük el, hogy egy tini még meggondolatlan, tapasztalatlan és könnyű megtéveszteni. Ezért a legtöbb, amit tehetsz, hogy egy nagyobb, többnapos buli előtt leülsz vele megbeszélni néhány dolgot, és felkészíted pár eshetőségre, ami egy fesztiválon előfordulhat. A tinédzserek viszont nagyon érzékenyek a tiltásra, és már csak dacból is ki fogják próbálni azokat a dolgokat, amiktől tiltanád, ezért ne korlátokat állíts neki és ne tabukat emelj, hanem adj a kezébe ismereteket, amik alapján meghozhatja majd önállóan is a saját, felelős döntését bizonyos dolgokkal kapcsolatban. A drogokról, alkoholról, veszélyes helyzetekről van szó. Ha egy fesztivál előtt felállítasz egy szigorú szabályrendszert, miszerint tilos a dohányzás, tilos mindenféle drog, tilos a részegeskedés stb., akkor biztos lehetsz benne, hogy csak üzemanyagot adsz a kíváncsiságának és lázadó hajlamának, ami csak a szikrára vár, hogy belobbanjon: magyarul az első adandó alkalommal csak azért is ki fogja az összes tiltott dolgot próbálni. Sokkal okosabb, ha egy fesztivál előtti beszélgetésben el sem hangzik az a szó, hogy „ne”. Ehelyett ismertesd vele mindazokat a veszélyeket, amiket magukban hordoznak például a drogok. Ha aggódsz a gyermeked miatt, akkor a legtöbb, amit tehetsz, hogy erre a beszélgetésre alaposan felkészülsz – felméred, milyen veszélyek adódhatnak, és azt is, hogy vészhelyzetben mi a teendő. Adj egy „elsősegély-tanfolyamot” a gyerek kezébe, aminek segítségével maga is elkerülheti a bajt, vagy legalább ki tud belőle mászni.

Vannak helyzetek, amikor tényleg jobb, ha nem engeded el a gyereked fesztiválra. Ilyen az, amikor egyedül akar menni, társaság nélkül. Ez tényleg veszélyes lehet egy 16-17 évesnek, úgyhogy egyértelmű feltételként szabd meg azt, hogy csak akkor mehet el a buliba, ha szervez társaságot maga mellé.

Igazából már nem sokat tehetsz a gyerekedért akkor, amikor kitör rajta a fesztiválláz. Ez az időszak a próbája azoknak az éveknek, amiket gondos vagy gondatlan szülőként a nevelésével töltöttél. Ha bölcsen, belátással nevelted, önállóságra és felelősségre tanítottad, adtál neki ismereteket az világ és az emberek jó és rossz oldaláról egyaránt, akkor képes lesz majd vigyázni magára, ám ha ezeket a készségeket még nem sajátította el, akkor a fesztivál előtti csütörtök este már úgysem tudod beleverni a fejébe. A legtöbb, amit ilyenkor tehetsz, hogy kimutatod irányába, hogy hiszel és bízol benne – ezek olyan erős kapaszkodót és támaszt jelentenek a kamasznak, amik segítik őt abban, hogy kényes helyzetekben értelmes döntés hozzanak. Az a kamasz, aki érzi, hogy a szülei nem bíznak benne, csalódott és keserű, éppen ezért hajlamosabb arra, hogy veszélybe sodorja önmagát és bajba keveredjen.

A bizalom tehát fontos köldökzsinór, amibe egy szabadjára engedett első fesztiválozó tinédzser kapaszkodhat. Nem árt azonban gyakorlatias fogódzókkal is segíteni őt abban, hogy önállóan léphessen a fesztiválok „csúszós talajára”. Ilyen például, hogy egyetlen megkötésként megszabod, hogy meghatározott időkben adjon jelzést magáról: egy sms-t vagy egy félperces telefonhívást. Magyarázd el, hogy erre nektek, mint szülőknek és gondviselőknek van szükségetek gyakorlati okokból, ugyanis ha ezt a jelzést nem kapjátok meg, akkor azt gondoljátok majd, hogy baj van, és azonnal a gyereketek segítségére kell indulnotok. Győződj meg ezért arról, hogy indulás előtt a gyerekednél van-e a telefonja és töltője. A kommunikációs köldökzsinór mellett adj a kezébe más kapaszkodót is a bajban: például egy bankkártyát. Beszéljétek meg, hogy baj esetén, illetve ha vészesen kifogyott a pénzből, egy tartalék keretet biztosítasz neki, amit akkor helyezel el a számláján, ha a buliból vész esetén felhív, és erre megkér téged. Ha a gyerek számlája és a tied ugyan abban a bankban van, hétvégén is átutalhatsz erre a kártyára pénzt, ami gyakorlatilag azonnal megjelenik majd rajta. 

/Kedves Klubtársaim, gyűjtsük ide a gyermekek, unokák nevelésével kapcsolatos problémáinkat és praktikus megoldásainkat. Mindannyian szívesen tanulunk egymástól. Margó/