Szeretettel köszöntelek a Háztartásvezetés-házi praktikák klubban!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háztartásvezetés-házi praktikák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Háztartásvezetés-házi praktikák klubban!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háztartásvezetés-házi praktikák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Háztartásvezetés-házi praktikák klubban!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háztartásvezetés-házi praktikák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Háztartásvezetés-házi praktikák klubban!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Háztartásvezetés-házi praktikák vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mennyire ősi az őssejt-tudomány?
Honnan tudtuk volna, mi az őssejt, amikor még a sejtet sem ismertük?
Hogy remélhették, hogy a szájon át adott őssejt gyógyulást hozhat?
Számos talány és jó néhány Nobel-díj vezetett a mai sikeres
őssejt-gyógyászatig.
A hőskor nem az ókor
A sejtek megismerése, a sterilitás biztosítása, a szövettenyésztés
technikájának kifejlesztése nélkül ma nem beszélhetnénk
őssejt-kutatásról. Az őssejtek ismeretével pedig vajmi kevésre jutnánk,
ha azokat nem tudnánk beültetni később abba a testbe, ahonnan
származnak, vagy egy másik beteg szervezetbe. Ezért a sejtszintű
ismeretek mellett elengedhetetlen mindaz a tudás, ami a
szövet-transzplantációs próbálkozások során nyertünk. Miután a vér is
szövet, az első szövetátültetés maga a vértranszfúzió. A mai
transzfuziológia tudománya nem létezne Dr. Karl Landsteiner, bécsi
orvoskutató nélkül, aki 1930-ban vehette át Nobel-díját az
AB0-vércsoportrendszer felfedezéséért. Mérföldkövet jelentett a többi
vércsoport felfedezése is, az immunológia megszületése, ezen belül pedig
a molekuláris szintű immunológia számos vívmánya.
Mindebből nyilván sejthető, hogy nem túl régi múltra kell
visszatekinteni, ha azt keressük, honnan is származik az ötlet, miként
vált lehetővé, hogy köldökzsinórvérrel akarjunk és tudjunk gyógyítani. A
rövid múlt ellenére mégis annyi jelentős felfedezés zajlott a témában,
és annyit tudás gyűlt össze az elmúlt röpke ötven év alatt, hogy a
történelmi áttekintés is csak a legfontosabb eseményeket veheti sorra.
Az őssejtkutatás kezdetei az 1800-as évek közepére tehetők. Ekkor vált
világossá, hogy testünk építőkövei, amolyan alapegységek a sejtek.
Felfedezték, hogy osztódás nyomán az egyik sejtből két másik tud
fejlődni. Az első igazi őssejtre a múlt század fordulóján figyeltek föl,
olyan sejtekre bukkantak, amiből vérsejtek keletkeztek.
Az őssejtek nem halnak ki - a laborban sem
1907-ben az amerikai Ross Harrison, majd később francia kollégája,
Alexis Carrel megteremtette a szövettenyésztés alapjait. Munkájuk nyomán
lehetővé vált, hogy a szöveti sejteket a szervezeten kívül is életben
tartsák, mi több, osztódásra késztessék. Ez volt a feltétele, hogy
alaposabban megismerhessük különböző szöveteink sejtjeit. A
köldökzsinórvér-felhasználás kapcsán ma újból jelentőséget kap a
szövettenyésztés, hiszen a levehető vérmennyiségben található őssejtek
száma általában nem elegendő a felnőttek gyógyítására, tenyésztéssel
viszont szaporítható lenne.
Transzplantációs kezdetek
Az első szervátültetéses állatkísérletek a XIX. században zajlottak, bár
akkor a megfelelő műtéti technika kikísérletezése állt a kutatások
középpontjában, a kilökődéssel kapcsolatban még nem voltak ismeretek. Az
első sikeres veseátültetés egy kutyán zajlott, és Ullmann Imre pécsi
születésű orvos nevéhez fűződik, aki 1902 márciusában számolt be
eredményéről a bécsi klinikán. Az első emberi vesetranszplantációra
1933-ban került sor. Az ukrán Voronoy halott donorból ültette át a
szervet veseelégtelenségben szenvedő páciensébe. A hölgynek ez lett
volna az utolsó esélye, de a szerv kilökődött.
Bármily meglepő, a XX. század elején már próbálkoztak csontvelősejtek
bejuttatásával anémiában (vérszegénységben) és leukémiában szenvedők
szervezetébe. Ez azonban szájon át történt, ennek megfelelően nem is
bizonyult sikeres gyógymódnak.
Ígéretes laboratóriumi állatkísérletek folytak viszont olyan egerekkel,
melyek csontvelőjében kóros elváltozás történt. Infúzióval a vénába
juttatott idegen egércsontvelővel sikerült helyreállítani működését. A
kísérleteken felbuzdulva az orvosok azon törték a fejüket, hogyan
lehetne biztonságosan alkalmazni a humán gyógyászatban.
Családban marad?
Közben az 1940-es években George Schnell daganatokkal kapcsolatos
vizsgálatai során felfigyelt a szövetkilökődés jelenségére. Az átoltott
daganatok csak genetikai rokonságban álló egerekben maradtak meg. Az
összefüggésre vonatkozó sejtését kísérletesen igazolta is. Az ő nevéhez
fűződik a szöveti összeférhetetlenségért felelős antigének felfedezése,
amit MHC-nek, Major Histocompatibility Complexnek nevezett el.
Sugárfertőzés nyomán megbetegedett személyekbe az 50-es évek második
felében már több alkalommal próbáltak csontvelői sejteket juttatni
francia orvosok, bevett gyógymóddá azonban nem vált. Mígnem a szintén
francia orvos, Jean Dausset, 1958-ban jelentős, az immunrendszer
felfedezésével kapcsolatos felfedezést tett. Beazonosította az első
humán hisztokompatibilitási (szöveti összeférhetőségi) antigént, amit
Humán Leukocyta Antigén-nek nevezett el. Ez a rendszer a korábban
egereknél felfedezett MHC megfelelője. E fehérjék a legtöbb testi sejt
felszínén megtalálhatók, bár nevük, a HLA rövidítés a humán leukocita
antigén elnevezésből adódik. Dausset kollegája, Benacerraff nevéhez
fűződik az immungenetika alaptörvényének leírása, miszerint a kilökődési
reakció erőssége a donor és recipiens közötti hisztoinkompatibilitás
mértékétől függ. Megfordítva ez azt is jelenti, hogy minél nagyobb a
szövetek HLA-hasonlósággal jellemezhető azonossága, annál nagyobb
valószínűséggel fogadja be a recipiens szervezet a beültetett szervet.
Schnell, Dausset és Benacerraff felfedezéseikért később Nobel-díjat
kaptak.
A szöveti összeférés, azaz a HLA-fehérjék maximális hasonlósága, azaz
azonossága egyedül egypetéjű ikrek esetében garantált, ezért a 60-as
évekig közöttük történtek az első transzplantációk - többek között
sikeres veseátültetések -, s csak ezután merészkedtek az orvosok
családtagok, majd idegenek közötti szerv- illetve szövetátültetésre.
Őssejt-transzplantációk nyomában
Az őssejtek felfedezése valójában csak 1963-ban következik be. Amerikai
kutatók egerek csontvelőjében őssejteket találtak. Ezekből az
őssejtekből alakulnak ki a vér alakos elemei, a különböző vérsejtek,
vagyis ezek az őssejtek valójában vérképző sejtek.
Az első sikeres csontvelő-átültetést 1968-ban a Minnesotai Egyetemen
végezték. Az immunhiányos betegségben szenvedő gyermek testvérétől
kapott csontvelőt.
A 70-es évektől a betegekbe való csontvelő átültetések már konkrétan ezen vérképző őssejtek átültetését célozzák.
1973-ban egy New York-i orvoscsoport, a Memorial Sloan-Kettering
Rákkutató Központ munkatársai hajtották végre az első nem rokonok közti
csontvelő-átültetést. Az öt éves, immunhiányos betegségben szenvedő
beteg számára egy koppenhágai csontvelődonor-bankban találtak donorra. A
hetedik infúziós kezelés után a beültetés sikerült, és a
vérképzőfunkció rohamosan javulni kezdett.
Idővel a kutatók számára a végrehajtott nagyszámú transzplantáció nyomán
kezdett kikristályosodni a HLA-A, HLA-B és HLA-DR hisztokompatibilitási
fehérjék meghatározó jelentősége az átültetés sikere szempontjából.
Az első leukémiában szenvedő és idegen csontvelő-transzplantációval
gyógyított beteg az amerikai Laura Graves volt. A gyermek a beavatkozás
után száz nappal gyógyultan távozott a kórházból, de két évvel később
belehalt kiújult betegségébe. Az ő esete is hozzájárult az Egyesült
Államokban egy központi nemzeti donorbank megszervezéséhez és
felállításához, melyben Laura családja jelentős részt vállalt. Az álom
1986-ban vált valósággá.
1990-ben újabb Nobel-díjassal gazdagodott az őssejt- és transzplantációs
gyógyászat. Dr. E. Donnall Thomas a 70-es évek végén több mint száz
csontvelő-átültetést hajtott végre aplasztikus anémiában és leukémiában
szenvedő betegeken. A számukra hozott gyógyulás mellett megfigyeléseivel
a nem rokon átültetésekhez is jelentősen hozzájárult.
Életet hozó életek
1981-ben egerek embrionális őssejtjeit sikerült mesterséges körülmények
között továbbtenyészteni sejtvonallá, egy évre rá pedig elkezdték
tanulmányozni a köldökzsinórvért. Hamarosan kiderült, hogy ebben is
hematopoetikus, azaz vérképző őssejtek találhatók, amelyek kiválóan
alkalmasak lehetnének a transzplantációra.
1988-ban már sor került az első köldökzsinórvér-alkalmazásra. A beteg,
Fanconi-anémiában szenvedő kisfiúnak leánytestvére sietett segítségére,
akiről még magzat korában kiderítették, hogy a HLA-tipizálás szerint
köldökzsinórvér-sejtjei alkalmasak a beültetésre, továbbá nem szenved
bátyjához hasonlóan ebben az örökletes vérszegénységben, tehát minden
szempontból alkalmas szervdonornak. A transzplantáció kilökődés nélkül,
sikeresen lezajlott, a fiú a műtét után 15 évvel is változatlanul jó
egészségnek örvendett.
E beültetés időpontjában még alig tudtak valamit a köldökzsinórvérben
rejlő gyógyászati lehetőségekről, mindössze Broxmeyer és Boyse úttörőnek
számító őssejtkutatásainak eredményei álltak rendelkezésre. Az első nem
rokoni köldökzsinórvér-beültetés 1993-ban zajlott a Duke Egyetemen. Ma
évente mintegy 500 köldökzsinórvér-transzplantációt hajtanak végre.
Szerző: Forrás: Megjelent:
Máriáss Márta HáziPatika.com 2006. június 30.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!