Szömöreiné Huszár Erzsébet küldte:

R A N D E V Ú. NAGYON MEGHATÓ SZÍVHEZ SZÓLÓ

"21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy
vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette:
"Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret és jól esne neki, ha egy
kis időt együtt töltenétek"
És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más
volt mint az ÉDESANYÁM, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3
gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles
alkalmakkor. Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg
esetleg egy moziba utána. "Mi történt, jól vagy, minden rendben?" kérdezte
aggódva..
Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé
váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még.
"Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni,
beszélgetni." válaszoltam. "Csak te és én". Majd egy kis néma csönd után
rávágta, hogy "Nagyon szeretném, ez nem is kérdés".
Azon a pénteken ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit
ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az
ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte,
a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó
házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott mint egy angyal. "Mondtam
a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak" szólt egyből, ahogy
beült az autóba. "Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon."

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First
Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy
egy igazi anyának kell.. Miután leültünk elkezdtem felolvasni a menüt, mivel
nem igazán látta tisztán az apró betűket.
Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal
bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. "Régebben mindig én olvastam fel
a menüt neked amikor kicsi voltál" mondta majd a tekintetében látszódott is,
hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis
beszélgetés volt. Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai,
élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit
is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: "Mit szólsz egy
következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam"
mondtam legyen, semmi gond.
"Milyen volt a randi?" kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. "Nagyon jó,
sokkal jobb, mint amit elképzeltem" válaszoltam neki lelkesen.

Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam
semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem.
Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta
az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: "Előre
kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek.
Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni,
milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam!"
Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: "Szeretlek" és azt a
másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az
életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt
akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő"

MEGJEGYZÉS:Régen eltávozott közülünk az Édesanyánk,de még most is nagyon hiányzik.Egész életében keményen dolgozott,mindene voltunk a 3 fia.E - történet elolvasása után jött az a gondolatom,sokkal több törődést,szeretetet kellett volna adnunk,amíg élt!De szívesen elvinném a legdrágább helyre is,ha tehetném!!! Azt javaslom
aki még megteheti,ne tétovázzon tegye meg!

Válasz